A katonai büntetőjoggal kapcsolatban tudományos problémaként vethető fel, hogy az megfogalmazható-e önálló tudományterületként, de legalább az általános büntetőjogon belül jól elkülöníthető szakágazatként. E kérdésre keressük a választ e munka keretében, amelynek során először megkíséreljük felvázolni a katonai büntetőjog elméleti alapjait, meghatározzuk annak fogalmát, osztályozási szempontjait. Kísérletet teszünk arra, hogy a katonai büntetőjogot elhelyezzük a társadalomtudományok rendszerében, és szintén első ízben bemutassuk annak tudományos szakirodalmát, szabályozási körének határterületeit. A mű jelentős külföldi kitekintést is tartalmaz, amely az egyes államok által alkalmazott megoldásokon keresztül egy nemzetközi modellrendszer felállítására tesz kísérletet, majd ezt követően összefoglalja a katonai büntető anyagi jog, eljárásjog és végrehajtási jog sajátosságait, azok főbb rendelkezéseit. Olyan de lege feranda javaslatok megfogalmazását tartalmazza, amelyek révén e jogágak hatékonyabban járulhatnak hozzá a tágabb értelemben vett katonai büntetőjog általunk felállított alapelveinek érvényesítéséhez. Tekintettel arra, hogy a katonai büntetőjog - bár a katonai bűnesetek folyamatosan közérdeklődést váltanak ki – az általános büntetőjogi kodifikáción és tudományon belül meglehetősen periférikus területnek mondható, ilyen átfogó mű a rendszerváltást követően még nem jelent meg. A téma aktualitásához ugyanakkor nem férhet kétség. A büntetőjogi értelemben vett katonák (honvédek, rendőrök, büntetés-végrehajtási személyek) által elkövetett bűncselekmények minden esetben a vezető hírek körébe tartoznak, a fegyveres szervek megítélése e bűncselekmények gyors és szakszerű kivizsgálásától is függ. Nem alaptalan tehát azt feltételezni, hogy a katonai büntetőjog e monografikus feldolgozása nemcsak a témában érintett – egyébként e tárgyban szintén csak mérsékelten tájékozott – személyi kör, hanem szélesebb körben is figyelemreméltó fogadtatásra számíthat.